Neptun kód Jelszó
Közraktár utca 4-6. C503. Telefon: 482-7241 Fax: 482-7255 Kezdőoldal Corvinus Egyetem Kapcsolat IN ENGLISH

Horváth Jenő

Hogyan írjunk recenziót?

A latin eredetű recenzió szavunk magyar megfelelője a könyvismertetés, könyvbírálat. A recenzió általában kis terjedelmű (néhány oldalnyi, 5000 és 10000 karakter közötti) írás, amely kialakult tartalmi és formai jegyekkel rendelkezik.

A szó jelentésénél maradva, érdemes figyelni a "könyvismertetés" és a "könyvbírálat" jelentéskülönbségére. A recenzió elsődleges funkciója a könyvismertetés, a jó recenzió azonban több a csak ismertetésnél: bírálat is, pontosabban kritikus szemmel megírt könyvismertetés.

A legtöbb recenzió nem lép túl a könyvismertetés szintjén. Ez nem tragédia, a jó könyvismertetés is hasznos.

A recenzió feladata, hogy adjon hű képet a recenzált mű egészéről. (Lehet azt a megoldást is választani, hogy csak a mű egy részét emeljük ki, és arról írunk részletesebben, az olvasó számára azonban ilyen esetben is fel kell vázolni a mű egészének struktúráját és körvonalait.) Az ismertetésnél legegyszerűbb előbb összefoglalóan bemutatni a könyv felépítését, majd részenként vagy fejezetenként haladni a tartalmi ismertetéssel. A recenzió terjedelmi kereteit figyelembe véve, természetesen, lehetetlen az ismertetésben valamiféle miniatűr változatban reprodukálni a művet. (A kezdő recenzióírók mégis el-elindulnak ezen a rendkívül fárasztó és sehová se vezető úton.)

Az ismertetést úgy lehet jól megírni, ha bizonyos távolságból tekintünk a műre (ha túl közel megyünk hozzá, nem látjuk a fától az erdőt, elakadunk, elveszünk a részletekben). Legyen rátekintésünk a műre, a környezetére! Válasszunk ki nézőpontokat, azokból szemlélve írjuk meg az ismertetést.

Olyan művek recenzálásánál, amelyek időben és térben nagy témáról vagy több témáról szólnak, esetleg nem kifejezetten a mi szűkebb tudományterületeinkre (diplomáciatörténet, nemzetközi jog, biztonságpolitika, nemzetközi politológia, stb.) szorítkoznak, jelezzük ezt a recenzió ismertető részében, az ismertetést pedig fókuszáljuk a mi szakmánk szempontjából fontos elemekre.

A könyvismertetés akkor jó, és éri el a célját, ha elolvasása után olyan tartalmas és világos kép alakul ki a műről az olvasóban, hogy annak alapján, például, szakmai körben is be tud kapcsolódni a könyvről folyó társalgásba, vagy vizsgán képes azt a látszatot kelteni, mintha kézébe vette volna a könyvet.

Az ismertes, a recenzió ismertető része rendszerint jelentős terjedelmet foglal el a recenzió egészéből, de nem állhat csak ebből a recenzió. Igyekezzünk ezt a szintet meghaladni! Ne feledjük, a jó recenzió több a könyvismertetésnél!

Az ismertetés szintjén már akkor is túl tudunk lépni, ha nem feledkezünk meg a recenzió figyelemfelkeltő, ajánló funkciójáról. A recenzió figyelemfelkeltő írás is, sőt jó, ha kedvet kelt a könyv elolvasására. (Megjelennek, persze, fölösleges, semmi újat se nyújtó könyvek is, amelyektől semmivel sem leszünk okosabbak, amelyeket nem ajánlanánk jó szívvel; ezt is meg is lehet/kell írni, de ilyekor komoly érveket illik felsorakoztatni véleményünk alátámasztására. Mindenképpen kerülni kell a szubjektivitást, a szerzőnek az övön alul bevitt ütéseket, a "cikizést" - ne feledjük: a bevett illemszabályok szerint a mű szerzője nem válaszolhat a recenzióra.)

A recenziót úgy kell megírni, hogy az olvasóban ne keletkezzen kétség aziránt, hogy a recenzens alaposan elolvasta a könyvet. (Vannak tapasztalt, rutinos szakemberek, akik képesek jó recenziót írni, akár a könyv elolvasása nélkül is, a mű tartalomjegyzéke, irodalomjegyzéke alapján. ők nem a mi példaképeink.). A recenzensnek továbbá olyan benyomást kell kialakítania, minta szakmai hozzáértés tekintetében közel egyenrangú lenne a könyv szerzőjével. Valószínű ugyan, hogy aki a könyvet írta, sokkal jobban ismeri a témát, szinte minden műnek vannak azonban vitatható tézisei, megállapításai, szemléletbeli hibái, különféle tartalmi és formai hiányosságai, amelyeket a jó recenzió a "könyvbírálat" jegyében megfogalmaz. Továbbá a könyvekben, szinte elkerülhetetlenül, mindig vannak kisebb nagyobb tévedések, ténybeli tévedések is. Az utóbbiakat a legkönnyebb észrevenni. Ezeket szóvá kell/lehet tenni, de sohase billenjen meg a recenzió: a recenzens nem hibavadász.

A recenzióban érdemes szólni a szerző stílusáról, a mű megformálásáról (pl. "könnyen olvasható", "olvasmányos", "nehézkes", "körülményeskedő" etc.). Ha magyar nyelvre fordított műről írunk, akkor szóljunk a fordítás minőségéről is. (Pontos-e a szakterminusok fordítása? A nevek, elnevezések átírása?) Állításainkat példákkal illik alátámasztani (meg lehet adni az oldalszámokat is).

Emeli a recenzió értékét, ha írunk a könyv külleméről is, jelezzük véleményünket a tipográfus munkájáról.

A recenzió elengedhetetlen tartozéka a mű valamennyi bibliográfiai adatának pontos feltüntetése. Ez történhet a címhez kapcsolódva, például a cím alatti sorban, vagy akár a recenzió utolsó mondata után (zárójelben).

Nívós recenzens ad címet a munkájának, ebben az esetben a recenzió szerzőjének a neve után következik az általa adott cím, majd a recenzált mű adatai. Másik gyakori megoldás, hogy a recenzens neve a recenzió végére marad, ebben az esetben a recenzeált könyv szerzőjének neve és a könyv címe képezi a recenzió címét.

A recenzió soha se legyen bőbeszédű!

Nem lenne jó, ha a recenziók valamiféle képzeletbeli kaptafára készülnének. Igaz, hogy a recenzió mind tartalmi, mind formai tekintetben eléggé kötött műfaj, de ebben is lehet egyéni hangot megütni, kialakítani.

A jó recenziók nem sablonok alapján íródnak.

© 2017 Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet
1093 Budapest, Közraktár u. 4-6. V. em. 503. Telefon: (1) 482-7241 Fax: (1) 482-7255